Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

mi más czélja nincs, hanem csupán esak azoknak boldogságok, a’ kiket megáld, és a’ ki tol- lök Semmi más költsönt nem kivan, hanem egy hozzá ragaszkodó háládatos Szívet. A’ midőn mások az 6 jóllételeknek semmi feljebb való kútfejét nem tudják találni, hanem csupán némely világi okoknak, és gyakran kicsiny, minden nevezetesség nélkül való történeteknek egyben-jöveteleket, a' melyek alkalmatosság sjserént, czéljokra kedvezők vóltak ; akkor minémü felséges megelégedéssel láttya az istennek tisztelője, sl Mindenhatónak kezét, a’ mely őtet az életnek kúlömböző Ösvénnyein oly* szerencsésen által vezérelte, és őtet, más magához hasonlók - felett, a’ legkellemetesebb elsőségekkel megajándékozta. —

Jegyezziik-meg továbbá, hogy egy kegyes Szív, nem csak az elmúltakért való háládatos- ságtól, indittatik-meg, hanem az Ur Isten’ tartós Kegyelmének örvendetes érzésétől-is. Csak az erkölcsösök hallják az ő boldog napjaikban azon Szózatot, a’ mely e’ként szóll nékiek : Nó azért egyed vidámsággal a te kenyeredet, és igyad vidámsággal a’ te borodat, a’ miglen kedvesek Istennek a* te cselekedeteid. Préd. IX: y. Az, a’ ki szerzője az ők bó.dogságok- nak, just-is ád nékiek arra, hogy jó kedvel éljenek az ő adománnyával; a’ midőn a* go57