Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

menetelt talál, egy jobb Világnak reménységéből származik, a’ melyben ezen örömök viszont megújjittatnak, és minden erkölcsösök, az Ő Te* rerntőjóknek jelenlétekben öszve gytíjtetnek. Az ilven reménységek tökélletesen semmivé teszik ama földre leverő kéfségbe-esést, és csak azt az érzékeny szomorúságot hagygyák meg mely a* szivet lágyittya, és gyakran az egész caractert sokkal Szelidebbé és szeretetre méltóbbá teszi.

live én természetűek azok a’ segitő eszközök, a’ melyeket a' Vallás, a’ kegyes embereknek nyújt. Az ő előbbeni nevelése által, őket álhatatos bátorságra szoktattya ; a* jó lelki- esméretnek meggondolásával, nyugtattya j az Isteni Kegyelemnek érzése által, támogattya* és midőn minden földi vígasztalás elvesz, őket a* Mennyei reménységgel megvídámittya. Midőn az Isten a’ maga szólgait ilyen elsőséggel kü- lömböztetbmeg, helyesen rnondatik rólla, hogy agy Sátort von-fel felettek a’ Veszedelemnek napjánn. De nem csak Sátort von-fel számokra a’ pusztába, hanem mintegy az egész természetet körűlettek más ábrázatba öltözteti. Hogy a* régi Prófétáknak szép szavaival éljek: A’ Pusztában vizek fakadnak, a’ szomjúhozó Jbld vizeknek forrásivá lészen, a* Sárkányoknak lakó-helyekben, azoknak barlangjokban nád és káka terem; kis veszszoszáV helyé4$