Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

5o

be nevekedik jegenye-fa, a’ bogántsJióró’ hel- lyébe nevekedik mirtus, es a’ kietlenbe folyóvizeket szerez. É’sa. XXXV: 6, 7. — XLIII: ao. — LV: i3.

Hogy mirnódon használhassuk ezen igazságokat, az, igen világos és igen nevezetes. Igyekezzünk úgy élni, hogy légyünk elégségesek a’ Vallásnak ilyetén vigasztalásaival való élésre. Azoknak igazságokat, és becses voltokat az egész emberi nemzet bizonyittya. Mert alig mútattya magát a’ nyómoruság és keserűség, mindjárt a’ Valláshoz folyamodunk. Ez volt minden idő-korban, az a közönséges menedékhely, a’ melyet igyekeztek megtalálni lfiak és Vének, Nagyok és kicsinyek, gondolatlanok és okosok, midőn másutt sohol nem találhattanak nyugodalmat, elbágygyadott fejeknek, és megszaggatott szíveknek. De azon nagy sokaság között, a’ mely a Valláshoz tódűl, hogy ott segedelmet nyerjen, mely kevesen vágynak, a* kiknek igaz jussok légyen, ezen vigasztalások* Szent kútfejéhez közelíteni. Mely gyenge oszlopokon állanak az ő reménységeik és kiván- ságaik. Mennyi sok babonaság elegyedik a* Vallás közzé, a’ melyhez az emberek a’ nyomorúság és félelem által taszittatnak. — Elébb folyamodjatok hozzá, mint életetek* vezéréhez, minekelőtte hozzá futhatnátok, mint a’ bána*