Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

Semmi alacson Sorsnak homályossága nem rejti-el őket, az ő figyelme, előli; és legyenek bátor elfelejtve minden földi barátaiktól, mégis megemlékezik róllok az Ur az egekben. Azt a3 Sohajtást-is, mely egy keseredett mejjbe felemelkedik, a’ nélkül hogy azt emberi fűi hallaná, észre-vészi; azt a’ könnycseppet-is, mely láttatlanúl és talám megvettetve gördül-ki Szemeinkből, láttya.

A* legfőbb Valóságról való ilyetén képzeletek, minden kegyes Léleknek legérzékenyebb vigasztalást nyújtanak. Annak uralkodását ol- lyan Szelíd és keiiemetes világosságba helyhez- tetik, hogy az által az a’ setét felleg, mely az emberi élet-felett vagyon, erőssen oszlattatik. A’ becsületes ember több mint emberi erővel és békességestüréssel cselekeszik és Szenved, mikor hiszi, hogy a’ Mindenhatótól segittetik. A'’ világtól megsértettetvén vagy elnyomattat- ván, egy Bíróhoz feltekint, a’ ki ítéletet fog tenni az ő dolgában; egy tanút hívú bizony- ságúl, a’ ki esméri az ő becsűletességit; egy baráttyába bízik, a ki őtet soha nem fogja elhagyni. Ha megunatkozik ay világnak nyugha- tatlanságaitól és nyomorúságaitól, és a* buzgó- ság felnyittya előtte csendes menedékhelyét, a* hol a* világ lármájának megkell szűnni, és a* hol a’ világnak minden gondjai a boldog fe4*