Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

remtéseit igazsággal és bölcsességgel igazgattya, de különösön fenn t.artya magának azt a’ gondot, hu try o' nyomorúság miatt kiáltó Szegényt megszabadillsa, az árvát is és a kinek semmi segítője nincsen. A’ nyomorultaknak pusztittatásokért, és a’ szegényeknek fohászkodásokért, mindjárást felkelek, azt mondja az Ur; megszabadítom azokat; az árváknak attyok, és az özvegyeknek brizbjök az Isten, ki az b szentséges hellyében lakik. O gyógyitlya-meg a’ töredelmes sz/vüeket, és kötözi bé azoknak fajdalmokat; mert o tudja hogy romlandó edények vagyunk, megemlékezik róllaj hogy pórból valók vagyunk. Jób. XXIX: is. ’Sóit. XII: 6. — LXVIII: 6. — Cili: 14. —• CXLVII: 3. Ha az ö Gondviselésének bölcsessége szükségesnek találta, hogy némely teremtéseit Szenvedő állapotba helyheztesse, Szá- nakozik-is rajtok ezen állapottyokban. Nem tar- tya azt kissebséginek, hog}' magát a’ kegyesek’ és erkölcsös emberek’ menedékhelyének tegye, és őket hívja, hogy minden nyomorúságaikban Szíveiket előtte kiöntsék. Ugyan azon okok, a’ melyekért mások tőüok elhajolnak , okozzák azt, hogy az ő állapottyokban annyival több részt vészén. Az a’ nem becsüllés és kevély megvetés, melyei a’ világ hozzájok viseltetik, nem teszi őket az ő szemei előtt űlállatossá.