Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

38

és több és még nagyobb jövendő szenvedéseknek iszonyatos varasa — ezek az emberi boldogtalanságnak legvalóságosabb részei. Ezek nem csak élesítik, hanem meg-is mérgesitik aJ viszontagságoknak nyilait; ezek a’ sebet halálossá teszik ; holott ha a’ becsületes embert vé- Szik körűi a* szerencsétlenségek, nem hoznak magokkal olyan veszedelmes bajtársokat. Azok az Ő lelkét valamennyire megillethetik, de annak olyan belső ereje vagyon, hogy további behatásoknak ellene áll. Az ő szive ép és egés- séges, azt a* világ gyógyithatatlanűl meg-nem sebesitheti.

3.) A* Gonoszok a* nyomorúságnak idején, semmi óltalmazóhoz fel-nem tekinthetnek, de a’ jó emberek egész bízodalommal es reménységgel megnyűgosznak az Isteni Gondviselésben. Az emberi indulat, a’ mely természet- szerént gyenge, úgy vagyon alkotva, hogy a’ viszontagságoknak terhe-alatt egész mértékbe érzi gyengeségit. Elnyomattatván a’ néki igen nehéz terhektől, már nem bízhatik tovább magába. Széjjel néz, óhajtó és vi’sgáló tekintettel, hogy nincsen-é valahol valami oltalmazó menedékhely, vagy valami segitő hatalom, és ha immár a’ világtól el-lévén hagyattatva, a’ világon kivűl sem tud semmit találni, a’ hova megvonhassa magát, valósággal nagyon szána