Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

kozásra méltó az ő állapottya. De ilyen állapotba hova-is folyamodhatnának segittségért az Istentelenek ? Ők ugyan mikor az ő erejek, a* Szerencsétlenségekkel való küszködésbe, el-fo- gyatkozott, örömest találnának menedékhelyet a’ Vallásnak Szentségében; De ezen Szent Hely előttök bé-vagyon zárolva; SÖt irtózásokkal vagyon el-telve. Ők ott nem egy óltalmazót látnak, a* kihez futhatnának, hanem egy ítélő - Bírót, a’ kitől félnek ; mikor legnagyobb szükségek volna az ő baráttságára, akkor kéntele- nittetnek az ő haragjától rettegni. Ha ok nem akarták, mikor hívta 'őket, és eszekbe nem vették, midőn kiterjesztette kezét; mely méltán félhetnek attól, hogy esznek az ő úttyok- nak gyümölcséből, és az ő tanátsokból meg- elégesznek; hogy az Ur is az ő nyomorúságokon nevet; megcsúfolja őkety mikoron el- jövend az, a* mitől félnek. Féld. I: 24, 26, 3i.

Ellenben minden gondolatok közt, a’ mel- lyek a’ keserűségek’ idején, a Lélekben támadnak, leg megnyugtatóbb az a’ hiedelem, hogy a’ Világ’ Urának )ó kedvében részesülünk. Nincsen egyféle Vallás-is, a’ mely az erkölcsös embereknek legalább valamennyire ne nyújtaná ezen vigasztalást. De a* Keresztényi kijelentés vólt az, a’ melynek kellett ezen vigasztalást tö- kéiletessé tenni; mert éppen arra czéloz ezen

39