Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

\!> vly vb \k vt* \L* \|/ \i/ vj/ \l/ ví/ yl/ \ty vl* \ls vfy v|/ U/ vl/ \i/ \f/ \L- vk yL y|/ \l£

(^^VV7V7VVV'V VVV7<l V V »T V %>♦

A* Kegyességnek a* Virtussal való e gy ben-kötte te sérül.

Apóst. Cs. R X: v. 4*

A' te könyörgéseid és alamizsnáid fel-mente* nek Istennek eleibe, emlékezetnek okáért.

*+ O —

Ä*

Sl magosságos és dicsösséges, ki örökké- valóságban lakozik; lakozik d' töredelmes, alázatos szivii Emberrel is. E’saiás LV11: i5. Az ő DicsÖsségének közepette nem felejtkezik- el a’ Mindenható legkissebb TeremtésérÖl-is. Sem a’ homályos sors, sem a’ gyenge értelem, nem vonriya-el az ő tekintete elöli azokat, a* kik ötét tisztelik, és neki engedelmeskednek; Ó figyelmez minden könyörgésre, a’ melyet ok magánosságaikból hozzája nyújtanak; minden jó Cselekedet, a’ melyet ök véghez-visznek, akármely esmeretlen légyen-is az a’ Világ előtt, tőlle megláttatik és észre*vétetik. Ezen vigasztaló igazságnak nevezetes példáját mútattya a* felvett Szent Leczke. Césáréában lakozott egy Római Százados, egy kissebb sorsú hadbtiszt, egy Pogány, a* ki sem születéséért, sem valiáí