Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

2

sáért, nem élhetett a’ Zsidó nemzetnek Jussaival. De ő egy kegyes, embereket Szerető ember volt, egy olyan ember, a’ ki igyekezett a maga kötelességeit vallásabéli értelme ’s belső érzése szerént tellyesiteni, a’ ki Szüntelen kö- nyörgött Istennek, és sok Alami’snát osztogat vala a’ Községnek. Cselek. X: 2, 3. Egy ilyen caraeter nem maradott elrejtve Isten e- lőtt, sőt inkább oly* nagyra becsültetett, hogy egy Angyal küldetek az Égből, hogy a’ jámbor Századosnak kimutassa azon utakat módokat, a’ melyek által tökélletesebben kitanulhassa az igazságot. Az Angyal ezen köszöntéssel közelit ő hozzája : Cornell! a’ te könyörgéseid és alami' sndid felmentenek Istennek eleibe, emlékezetnek okáért.

i

Könyörgés és Alami* sn a: e’ kettőnek öszve-köttetése tészi az emberi caractert tiszteletre és szeretetre méltóvá, és ebből Szármozik egy igaz Kereszténynek tisztessége és id- vessegej az én Szándékom az, hogy ezeknek ilyetén becses voltát élőtökbe terjeszszem. A’ Kegyesség Szeretettel, a5 Hit Jó-cselekedetekkel, a’ Buzgóság Virtussal egybe-köttetve. Az Isten kötötte ezeket egybe, és az emberek ezeket, is- tentelenség nélkül egymástól el-nem választhat- tyák. Csak mikor egyben-vannak ezek köttetve , akkor mehetnek-fel mint kedves áldozat