Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

•56

„jövendőnek előttem semmi irtozatossága nin- „csen ; én igyekeztem az én kötelességeimet „tellyesiteni, és az istennel megbékélleni, a’ „többit az egekre bízom !u Ezek olyan képzeletek, a’ melyek azt cselekszik, bogy fénylik a* setéttségben-is az igazak’ világosságok. 'Sóit. CXÍI: 4- Olyan képzeletek, melyek az erkölcsös Szegénynek magános kunyhóját vídittyák ; a' Hitiért szenvedőt, a' fogságba vagy nyomorúságban, kísérik; a’ bánatos Szívnek panasz- szait enyhítik, a’ koros vénségnek terheit könnyítik, és a’ beteg ágyba kedvesebb ízű, és hathatósabb szív-erőssitők, mint minden enyhitő- szerek, melyeket e’ világ adhat.

Tekintsetek magatok-körűi, észre fogjátok venni, hogy az emberi nemzetnek közönséges tapasztalásai, bizonyságot tésznek azon nevezetes igazságról, hogy a* Lélek feljebb van, minden szerencsénél és szerencsétlenségnél, és hogy többet tészen az, a’ mit magunkba érzünk, mim mind az, & mi rajtunk külsőképpen történik. Tégyük-fel hogy valaki olyan nyomorúságos és kísértő környülállásba helyheztetődik, hogy az egész Közönségnek figyelmetessége az ő magaviseletere fordul; a’ legelső kérdésünk akkor azon ember iránt, nem az: mit szenved ő? hanem: hogy Szenvedi ? nyögött elmével vágyon-e, vagy látszik hogy magában-is szeren-