Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

35

maga irgalmassága Szerént, otet nem fogja megvetni. O rernénlheti hogy az ő könyörgései és alami’snái Jelmentenek Istennek eleibe, emlékezetnek okáért. Csel. X: 4 Az 6 e- lőbbeni életének kegyessége és virtussá, egy mag volt, melyet ő az '6 jó napjaiban elvetett, és a’ melynek gyümölcsét már a’ Veszedelemnek napjaiban learattya. A’ világnak gazdagságai, gyönyörűségei és örömei szárnyakra kelhettek és elrepülhettek, Péld. XXIII: 5. de az & haszon, a’ melyre ezeket fordította, a’ meddig bírta, az a’ mértékletesség, melyei azokat használta, azon jó cselekedetek, melyeket végbe vitt, azon jó példák, melyeket adott — ezek megmaradnak. Ezeknek emlékezete .által mintegy újra érzi az ö jóllétét, és talán ezen második, a’ megfontolás és gondolkodás által eszközölt érzésnek nem kissebb a becse, mint az elsőnek. Ez veszedelmesebb és szorultabb időbe jő-elé, és azt a! nagy megelégedést adja az embernek, hogy abból, a’ mi múlandó, tartós gyönyörűséget nyert, és azt, a’ mi természete Szerént változandó, mintegy állandóvá tette. „Az én pályafutásomnak vége lévén, legalább „az a’ vígasztalásom vagyon, hogy híjában nem „futottam. Ama’ nemes hartzot meghartzól- „tam, hitemet megtartottam, a. Tim. IV: 7. „Az én telkemet semmi tereh nem nyomja, a*