Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

35

nak bétellyesedése által felfuvalkodván, azon sok haszontalan semmiségek, a’ melyektől kö- rűl-vétetnek, őket a’ valóságos megfontolástól elvonnyák. De a’ Lelkiesméret sokkal hatal- masabb, hogysem örökre elnyomattathatnék. Minden embernek életében vagyon egy bizonyos idő-pont, melyben kéntelenittetik magát igaz formájában meglátni. És midőn ezen időpont eljő, jaj annak, a’ kinek ezen látás kínt okoz! Valyon, hogy fogja ő a’ nyomorúságnak komor és magános óráiban, sebes, és a* Sorsnak ez vagy amaz csapásaitól még vérző szívvel, mimódon fogja ő kiállani, hogy magát abban a’ megalacsonitó formában lássa, melybe őtet az ő vétkei helyheztetik ? akkor az elmúltakról való emlékezet irtozatos leszsz. Egv olyan élet tűnik szemeibe, a’ melyet esz- telenségben és híjában valóságban töltött, vagy erkölcsetlenségben és vétkekben vesztegetettél. — Nem lát abban egy nevezetes kötelessé- get-is, melyet teliyesitett vólna, egy tartozást- is, melynek eleget tett vólna. Olyan vétkek, a’ melyeket ennekelőtte könnyen megszépíthetett , már most a5 magok valóságos ütállato» formájokba állanak előtte. Az Ő hibás váltanak érzése, minden szenvedéseivel egygyesül. Mintha látná az Urnák, a’ kit megbántott, kezét ellene felemeltetve. — Mitsoda elszenved-