Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

a9

ménységekkel, az ö kívánságoknak bé-nem tel- lyesedése, őket mindenkor megkeseríti, és fájdalmason megsebheti. Az ő elke'nyesedett ke- vély elméjek semmi alkalmatlanságot, az ő büszke vakmerő szívek semmi ellentállást nem szenvedhet, olyatén indulatokat táplálván magokban, melyek e mi bizonytalan állapotunkhoz éppen nem illenek, az-által a Bánatok’ poharának keserűségét kettőztették, azt a’ fegyvert, mely az ő megsebessittetésekre emeltetett- fel, magok élesitették-meg, nem esmérvén egy tiszta és jó Szívnek édes nyugodalmát, nem esmérvén semmi gyönyörűséget, mely nem a’ vétekből, nem hijábanvalóságból származik, az ő viszontagságaikban, már legnagyobb pontra hág az ő vígasztalhatatlanságok. Az egésség ég a’ jóllétei vóltanak azon két oszlopok, melyekre ők támaszkodtanak, mozduljon-meg valamelyik csak valamennyire, és az ő reménységeknek, az Ő vigasztalásoknak éptílettye egész- szen öszve-omlik, levpretve és semmivé tétetve maradnak, és kéntelenittefnek azon ’Sidó Férj- fiúnak panaszszában ré-ze űini: Az én Isteneimet, kiket csináltam, elvitték, és mitsodám vagyon immár énnekem több.0 Bir XVIII: 24.

Ilyen okoknak kell tulajdonítani azon félénkséget, komorságot és nyughatatlan indulatokat, melyek gyakran járulnak az hanyatló