Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

—II

Ay Vallásnak a* Viszontagságokban való hathatós v óltár ól.

'Sóit. XXVII. v. 5.

Mert elrejt engemet az ő Sátorába a’ Veszedelemnek napjánn; elrejt engemet az ő Sátorának titkos hellyén, és a’ Kősziklára felemel engemet. —

A

.z emberi élet eleitőlfogva egy igen elegyes állapot volt, tellyes bizonytalansággal és változásokkal, rebegéssel és félelemmel.

Minden Isteni-tiszteleten jelen lévő Gyülekezetben vágynak olyanok, a’ kik a’ szerencsétlen nevezetet megérdemlik, és a’ többiek nem tudják, hogy őket-is mikor fogja hasonló sórs érni. Mert e' világon senkinek boldogsága nem állandó, és nem bizonyos; igen hamar emelkedhetnek komor fellegek azokra, a’ kik felett most az Ég legtisztább; azon csalárd csendességnek közepében, a' melynek ók örülnek, talám már készöl kirontani az a’ Szélvész, sl mely az ö boldogságokat felforgattya. Ha sok esztendeig él-is az ember, és mind azokban örvendez is, mindazáltal me gemlékezzék a’ Setéttségnek napjairól. Préd. XI: ö.