Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

Egy gondolkodni tudó Lelek előtt tehát nevezetesebb megfontolás nem lehet annál, hogy az embernek mimódon kell elkészülni iilendőleg az élet’ viszontagságaira ? hogy azokat mind még távól le'tekben nyughatatlan fé- lelem nélkül nézhesse, mind pedig közelről, mikor megtörténnek, elcsüggedés nélkül hordozhassa. Minden idő-szakaszokban arra fordították a’ Bölcsek az Ő bölcsességeket, a’ Hatalmasok hatalmokat, a’ Gazdagok gazdagságokat, hogy magokat a’ viszontagságok ellen bátorságban helyheztessék, vagy hogy azoknak valóságos elkövetkezésekkor, csapásaiktól, méntől kevesebbé sebesittethessenek-meg. A* Hatalom a- zon igyekezett, hogy a’ bánatot magától eltá- voztassa; a’ Bölcsesség abba fáradozott, hogy azt békességestüréssel meggyőzze; a Gazdagság mindenféle gyönyörűséget felkeresett, mely által a’ fájdalom enyhittethetik.

Azonközben hogy a* világi Bölcsesség így Szorgalmatoskodott, a* Vallás-is nemkülömben ezen nevezete* tárgyra fordította a’ maga figyel- metességit. Emlékezet vagyon ugyan-is a’ Szent Leczkében, egy Sátorról, a* melynek titkos hellyen az Ur Isten elrejti a’ maga szolgait a’ Veszedelemnek napjánn; egy Kőszikláról, a* melyre őket Jelemeli. Más hellyen emlékezik a’ Szent Írás egy Dárdáról és Pai’sróly mel-