Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

a' világ* Mindenható Urához felemeli, es magát az Isten’ követőinek tartya. Másfelőll az olyan ember előtt, a’ ki megelégszik a’ csupa könyörgéssel, ha az-által nem ébred-fel az ő Szíve az emberi Szeretetre, nem csak esméret- len maradnak a’ jótételnek gyönyörűségei, de érezni is fogja sokszor azon kedvetlenségeket, a’ melyek a’ rósz indulatokból Származnak. De midőn a’ jótétel egygyestíl az Istenhez felemelkedett Szívvel, azt, a’ kiben egygyesűlve vannak, egy jó, és tiszta szívnek tökélletes gyönyörűségével boldogittyák. Az Ő alami’snái ő- tet egygyesitik az emberekkel, és az ő könyörgései az Istennel. Ő bátran tekint mind a’ két világra. O előtte az egész Természet vidám tekintetű A’ munkás es társasági életben ő az embereknek baráttya, és ezen baráttságnak minden inunkálódásaiban boldog; a’ magánosságban, a’ természetnek munkáji között, mintegy az Istennek társaságában vagyon. Minden tárgy, az Isten’ jelenvalóságának érzése által, sokkal kellemetesebben tűnik szemeibe. Mindenütt tapasztalja, a’ Természet’ Ura’ jóltévő kezeinek nyomát; ő mindenütt hallja annak titkos Szavát, és tiszta érzékenységgel tellyes Szívvel fe- lel-is arra. Ha feltekint az egekre, gyönyörködik azon gondolatban, hogy ottan lakozik az Isten, a’ kit ő tisztel, és a’ kinek ő Szolgál;

>9