Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

nák azt bővségesen az okét illető tisztelettételek által. Ha az ő életek* módja hijjános éa nem becsűlletes, igyekezni akarnak, hogy a* Hitben erőssek legyenek, és hogy az Ő könyörgéseknek Sokaságok által, az ő jó cselekedeteknek hijjánosságokat valamennyire kipótolják.

De ezen Próbatétel valamint sükeretlen, lígy egyszersmind istentelen-is. Az Okosságnak legtisztább és legvilágosabb princípiumaiból kitetszik, hogy az Isteni-tisztelet, ha hozzá nem járul az Igazság, és a’ Virtus, a’ Legfőbb Valóság előtt semmiképpen kedvet nem találhat. Mit teszek én a ti sok áldozataitokkal P azt mondja az Ur; Ne áldozzatok ezutánni híjában való áldozattal; a’ jó illattétel utálla- tos én előttem. Az áj hóidnak és Szombatnak Innepét el-nem szenvedhetem, mivelhogy azok hijábanvaló Gyülekezetek. E'saiás. I: ii, i3. — Szűnjél-meg tehát oktalan és istentelen ember! Szűnjél-meg a’ Mindenhatót ügy gondolni, mint egy gyenge, dicsősségre vágya- kodó Valóságot, a’ melyet megengesztelhetnél, ha előtte a* pórha borulsz, és alázatos beszéde- et szóllaszsz; vagy a’ mely előtt kedves vól- ta a’külső tiszteletnek pompás fényessége. Mit ér előtte minden te tiszteleted ? Avagy meg- eszi-é a te áldozatodnak húsait ? avagy meg- .szsza-é azoknak véreket? Azt gondolod-é hogy a

i5