Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

azért kivántatik-meg a’ te tisztelettételed, hogy ő a te gyenge és erőtlen dicséreted által dicsőségesebbé és boldogabbá legyen? Hamarébb nevelhetnéd Napnak fénnyet egy meggyuj- tott gyertyával, avagy a menydörgésnek csattogását a’ te hangoddal Nem, az emberért és nem az Istenért kívántatik az Isteni-tisztelet és a* könyörgés’ nem azért hogy az-által az Isten dicsőségesebb légyen, hanem hogy az ember jobbűljon, hogy mindenkor elevenen érezze az ő istentől való függését, és hogy jusson azon kegyes és erkölcsös indulatokhoz, a’melyek által leginkább nemesittetik.

Azt gondolná az ember, hogy ez, a Vallásnak minden princ piumai között, a legvilágosabb, és még-is gyakorta kell ezt emlékezetbe hozni az emberek előtt, hogy annak hőhatása elevenebb légyen. V'alyon mi végre hely- heztetett tégedet a’ te Teremtőd ezen világba az emberi Társaság közzé, hanemha azért, hogy mint ember, az emberek között emberiseget mutass; bogy ki ki a* maga helyén elő-moz- ditrsa a’ köz-boldogságot? Hogy te mint férj, mint fiú, mint testvér, vagy jó barát, a’ te kötelességedet egyenes és érzékeny szívvel folytassad, és ez által igyekezzél hasonlatos lenni ahoz, a’ ki megszűnés nélkül gondoskodik az Ő Teremtéseinek bóldogságokról, és a kinek ir*4