Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

19

egy történetből esett meglágyúlása a' szívnek, a’ mely elenyészik, mint a reggeli Ködy és mint a reggel felkelő Harmat; Hős. XIÍÍ: 3. vagy, és félek hogy ez legtöbbször történik, egy magától választott menedékhellyé egy meg- csalattatott és babonás, de egyszersmind megromlott Léleknek; mert mindenek, még a’ leg- megromlottabb emberek-is alája vannak vettetve nagyobb, vagy kissebb mértékbe a’ Lelki- esméret* szemrehányásainak. Soha sem vélt az, az Ő hatalmokban, hogy egészszen elvonhassák magokat azon intő Szózat előli, mely nékik azt mondja, hogy kell még-is valamit cselekedni, hogy megnyerhessük a’ Mindenhatónak Kegyelmét. De mivel még is arra reá nem vehették magokat, hogy lemondjanak az igazságtalan keresetről, vagy a’ véteknek gyönyörűségeiről; mivel nem igen vóltak hajlandók arra, hogy alája-adják magokat azon szent Törvénynek, mely mindenekben igazságot kíván ; tehát gyakorta próbálták, hogy az Egekkel mintegy egy- gyezésre lépjenek, egy olyan egygyezésre, a melyet ők ugyan nem bátorkodnak nyilvánsá- goson megváltani, de a’ mely még is bizonyoson sok szívnek méjjségében el-vagyon rejtve. Ha csak az Ur Isten elengedné nékiek, avagy csak némely lekötelezéseket; felszabadítaná ő- ket nehány Törvénnyei-alóll, örömest kipótol