Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

csak az Ő Törvénnyének parancsolati, hanem egyszersmind az o Lelkének gyümölcsei. Gál. V: 22 Ha azért a’ jó és erkölcsös gondolko­dás5 módja és cselekedetek kevesednek? a’ mi­dőn azomba úgy látszik, mintha a5 Kegyesség által-hevitette volna a5 Lelket; tökélletesen el- hihetitek, hogy ez a’ kegyesség valami ártal­mas hozzátétellel elegyittetett; és ha valaha tö­kélletesen megszűnnétek az erkölcsi rendre fi- gyelmezni; ha sok könyörgés mellett nem ad­nátok alami’snát; ha az Isten’ dicsősségéért lát­szó buzgolkodástok mellett, az emberekhez csa­lárdok és igazságtalanok, kemény szívűek és érzéketlenek, a’ ti mások iránt való ítéleteitek­ben kíméllés és Szeretet nélkül valók, a5 ti ma­gatok viseletetekbe kegyetlenek lennétek — bi­zonyoson elhihetitek: hogy az a5 mit ti ke­gyességnek neveztetek, nem vólt egyéb, egy űress névnél. Mert, a’ Szent-írásnak példázat- tya szerént, hamarébb folyna egy édes forrás­ból keserű víz, Jak. III: 12. hogysem az igaz Kegyességnek ilyetén gyümölcsei lennének. A5 mit ti kegyességnek neveztetek, a5 ma­gába nem egyéb, hanem, vagy egy csalárd szín­lése az istenes magaviseletnek, a’ mely csak arra való volt, hogy a’ világ megcsalatfassék, vagy, és ez még a’ legkedvezőbb feltétel, egy múlandó következése & meggondolkodásnak,

Next

/
Thumbnails
Contents