Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

csak az Ő Törvénnyének parancsolati, hanem egyszersmind az o Lelkének gyümölcsei. Gál. V: 22 Ha azért a’ jó és erkölcsös gondolkodás5 módja és cselekedetek kevesednek? a’ midőn azomba úgy látszik, mintha a5 Kegyesség által-hevitette volna a5 Lelket; tökélletesen el- hihetitek, hogy ez a’ kegyesség valami ártalmas hozzátétellel elegyittetett; és ha valaha tökélletesen megszűnnétek az erkölcsi rendre fi- gyelmezni; ha sok könyörgés mellett nem adnátok alami’snát; ha az Isten’ dicsősségéért látszó buzgolkodástok mellett, az emberekhez csalárdok és igazságtalanok, kemény szívűek és érzéketlenek, a’ ti mások iránt való ítéleteitekben kíméllés és Szeretet nélkül valók, a5 ti magatok viseletetekbe kegyetlenek lennétek — bizonyoson elhihetitek: hogy az a5 mit ti kegyességnek neveztetek, nem vólt egyéb, egy űress névnél. Mert, a’ Szent-írásnak példázat- tya szerént, hamarébb folyna egy édes forrásból keserű víz, Jak. III: 12. hogysem az igaz Kegyességnek ilyetén gyümölcsei lennének.

A5 mit ti kegyességnek neveztetek, a5 magába nem egyéb, hanem, vagy egy csalárd színlése az istenes magaviseletnek, a’ mely csak arra való volt, hogy a’ világ megcsalatfassék, vagy, és ez még a’ legkedvezőbb feltétel, egy múlandó következése & meggondolkodásnak,