Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

1 o

zonytalan. Térjünk tehát a* másik Áll-űtnak, t. i. az alami’snáikodás nélkül való Könyörgésnek, a’ Virtus nélkül való Istenitiszteletnek megvizsgálására.

Minden idő-szakaszban uralkodott az a’ Szokás, hogy a5 Kegyességnek egy bizonyos Színe foglalja-el az emberi szeretet’ és irgalmasság’ nagy Kötelességeinek helyét. Csak igen-is sokan hízelkedtek magoknak eleitőlfogva azzal a’ reménységgel, hogy Teremtőjöknek kedvét megnyerhetik, ha Szintén embertársaikhoz való kötelességeikről elfelejtkeznek-is. Az ilyen emberek bizonyosok lehetnek arról, hogy az ő li- togtatott kegyességek tökélletesen csalfa nemű. A’ csupán az ő magok’ találmánnyok; az okosság arról semmit nem tud; az Istennek Igéje azt nem esméri. A’ Szent-írásban szüntelen arra Serkentetünk, hogy a’ mi Hitünket, jó cselekedeteink által, a’ mi Istenhez való szerete- tünket, felebaráti szeretetünk által bizonyittsuk- meg. Arra serkentetünk, hogy az Isteni-félelmet egy eredeti Indulatnak tartsuk, a’ mely a’ Szívet újjittya, és azt jóvá tészi. Arra tanitta- tunk, hogy mi hijába műtattyuk a’ Kristushoz tiszteletünket, ha azt nem miveljük, a’ mit mond; Luk. LXI: 46* és hogy a’ szeretet, ö- röm, békesség, békességest ü rés, kegy elmésség, Jóság, Hit, alázatosság, mértékletesség, nem