Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

ii7

ga, melyei kívánja ezen nagyságát gyengitteni, ► és azt a’ legszelídebb, és legkevesebbé vakittó r világosságba helyheztetni. Ő nem csak úgy mú- t tatja magát, mint vigasztalásnak Istene, hanem [ különös leereszkedő baráttsággal alkalmaztatja magát, a* szerencsétleneknek állapotjokhoz. La- k kozik ay töredelmes, és alázatos szívű emberrel , nem veti meg a’ szegénynek nyomorúságát, és el-nem rejti az b ortzáját tolle, midőn kiált o hozzá; meggyógyítja a’ töredelmes szivúeket , és bekötözi azoknak fajdalmokat. É’sai. LVIf: 15. — ’Sóit. XXII: 25.— ’Solt. CXL VII: 3.--------Midőn az Ő Fia megjelent, hogy a’ Világnak Megváltója légyen, Ő- is hasonló szelíd, és baráttságos Jóság által kü- lömböztette-meg magát. Születése-előtt sok idővel, megjövendőltetett volt rólla, hogy: Nem verseng, és nem kiált, és nem halja senki az utszákon az b szavát. A’ megtörodött Nádat nem rontja-el, és a’füstölgő Gyertyabelet nem óltja-el. Mát. XII: 19, 20. És halála utánn oly’ közönséges emlékezetben volt az Ő Characteré- nek ezen megkülömböztető vonása, hogy Szent Pál Apostol, egy a’ Korinthusbéliek’ eleibe terjesztett, kérése’ alkalmatosságával, ezen nevezetes kifejezéssel él: Kérlek titeket a’ Kristus- nak kegyelmességére, és engedelmességére.

2. Kor. X: i. A’meddig Ő az Emberekkel tár-