Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

salkodott, nem lehetett észre-venni az o maga* viseletében semmi darabosságot, Semmi büszkeséget, és semmi kevély maga-rátartást. Az 6 hozzája való járulás könnyű volt; az ő erkölcsei egyiigyiiek voltának; az ő feleletei Szelídek, és az Ö egész magaviseleté alázatos, és másokat lekötelező. Tanuljátok meg én tőllem, így szollá O, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyoh. Mát. XI: 29. Valamint hogy az Istennek Fia, az engedelmességnek példája, úgy a’ Sz: Lélek annak tanitója, és sugallója. Az ö Neve: Vigasztaló, kegyelemnek, és békességnek Lelke. Ján. XVI: 7. — Zak. XII: 10. — Jel. I: 4- Az ö Gyiimőltsei, vagy az emberi lélekben való munkálkodásai: Szeretet, békesség, kegyelmesség, jóság. Gal. V: 22. így az Istennek minden kinyilatkoztatása által, az engedelmesség, űjjabb méltóságot nyert. Ez, aa Isteni természettel, mintegy különössebb Szövetségben lenni mútattatik nékünk. És ezen kinyilatkoztatásokkal egygyezik az Evangyéliom- nak egész foglalattya. Szükségtelen lenne ennek bizonyittására egy különös törvényt említeni. Az Üj Testámentomnak minden lapján ajánltatik nékünk ez a’ Virtus. A’ Szeretet, és jóakarat, azon fő-képek, melyek Szemeink’ eleibe tétettetnek, és az engedelmesség, tűredelmes- *ég, és engesztelődé«, szüntelen hangzanak füleinkben. —

1 lö