Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

esméri, és minket tudősitt azon örök-nyűgoda- lotnról, a’ mely készíttetett az igazaknak,. de azon Búsulásról és Haragról-is, Rom. II: ő. a mely várja a Gonoszokat j — ezek azok a’ képzeletek, a’ melyek a’ Világot tiszteletre serkentik, az erkölcsöt támogattyák, és a’ vétket élijjeszrik. Ezek veszik-körűl a’ Virtust azzal a’ fenves méltósággal, a’ melynek azt mindenkor éke iteni kellene. A’ Lelkiesméret’ serkentéseit mintegy törvénnyé tészik, és az Istentfélö ember minden jó hajlandóságainak béfolyáso- kat, hathatósabbá és bizonyosabbakká tészik, véllek együtt egy czélra munkálódván. Nem bízhattok annak alami snáikodásaiban, aJ ki az Istenről nem gondolkozik, és a’ könyörgést a’ maga jó cselekedeteivel nem egygyesití. De ha az emberi szeretet a’ Kegyességtől segittetik, az a* Kútfő, a* melyből Szármozik, annál rendesebb és állandóbb leszsz az ő folyásában. Rövideden, tegyétek-félre a Vallást, éa az Er- kölcsiségnek minden Oszlopai ingadozni fognak * minden Szívben kevesedni fognak az erkölcsös indulatoknak ’s hajlandóságoknak béfolyásai, és az emberi nemzetnek nagyobb része előtt semmivé fog tétetődni azoknak Tekintetek.

E’ szerént, a’ mint gondolom hogy elege- dehdőképpen megmutattam, az erkölcsi Virtus, Istemtisztelttt nélkül, mind hijjános, mind bi-