Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

szintén a’ valósága nélkül Szükölködúnk-ís. Az ő külső formájának rnajmolásából egy mesterség váltr és a’ mely emberek, másoknak tiszteleteket, szereteteket, megakarják nyerni, az emberekkel való társalkodásokban legelsőben-is azon igyekeznek, hogy az egyenességnek, kedvezésnek, és emberi Szeretetnek nyelvét megtanulják, és azoknak tulajdonságokat magokra ruházzák. De azon engedelmességnek, mely es- mértető jele egy jó embernek, valamint minden más virtusnak, fészke a’ Szívben vagyon, és, engedjétek hozzá-tennem, csupán a’ mi a* Szívből jő, teheti, még a’ külső erkölcsöket-is, valóban kellemetessé. Mert semmi tettetett magaviselet, nem rejtheti-el minden időben, az igaz belső indulatot. Azon erőltetés nélkül való becsületességben, mely egy barátságos, és Szeretettel tellyes Szívből származik, sokkal hat- hatóssabb kellemetesség vagyon, mint a’ legtö- kélletessebb Udvari embernek, minden kitanult pallérozottságában.

Az igaz Engedelmesség annak érzésén fun- dálódik, hogy mivel tartozunk annak, a’ ki minket teremtett, és a> természetnek, a’ melybe mindnyájunknak része vagyon. Ez származik a’ mi tulajdon hibáinknak, és fogyatkozásainknak megfontolásából, és az emberi állapotnak, ’s kötelességeknek helyes megítéllésé-