Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

115

[ bol. Ez egy véllünk született érzés, a* mely princípiumok által nagyobbra neveltetett, és tö- ( kélletesittetett. Ez az a’ Szív, mely könnyen r meglágyúl, mely érez mindent, a’ mi az em« t bereket illeti, és a* mely idegen, és tétovázó, [ legkissebb sebet-is ejteni. Ez szeretettel telly es i a’ megszóllitásban, szelíd egész magaviseletében; mindenkor hajlandó másokhoz kedvezést t mutatni, és azt másoktóí-is örömmel elfogadni; r nem egyéb, hanem szokássá vált jóság barátainkhoz; becsületesség idegenekhez, és türedel- messég ellenségeinkhez. Ez mérsékletességgel uralkodik, szeretettel int, és a* kedvezéseket, erőltetés nélkül, és szeraérmetességgel osztogatja. Nem vakmerő, mikor gondolatját kimondja, és mérsékli magát, mikor indulatba jő; nem könnyen czivakodik kicsinységek - felett; késedelmes az ellenkezésre; még késedelmesebb a* kárhoztatásra; ellenben serény az ellenségeskedésnek lecsendesittésére, és a békességnek helyre-állitására. Éppen oly’ kevéssé elegyedik, Szükségtelenül, a* mások* dolgában, valamint nem igyekszik azoknak titkaikat kivántsilag kitanulni. Mindenekfelett örömének tartja, a’ bánatot enyhitteni, és ha Szinte le-nem törölhetí- is a* lehulló könnycseppeket, legalább a’ kesergő szívet megcsendesitti. A* hol néki nincs hatalma használni, ott soha nem alkalmatlan-