Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

7

érdemlene-é Szemrehányást, ha az Egek iránt való háládatosságnak érzését elnyomjuk, és arra a’ mivel tartozunk a’ nagy és igaz Istennek, nem figyelmezünk. Egy ilyetén magaviselet, mit mutat egyebet, az emberi természet’ nehány legnemesebb, és legjobb Érzéseinek vagy tökél- letes nem létinéi, vagy azoknak szántszándékos elnyomásánál ? — Bizony annak a’ Szívnek, nevezetes hibájának kell lenni, a’ mely ott hidegen és érzéketlenül marad, a’ hol leginkább kellene buzogni, és legerőssebben érzeni. Bizony az a’ megromlottság, a’ melynek itt kellett megrögzeni, elegedendŐ az elő-adott Virtusnak minden több Kútfejeit megtisztátalanitani.

De én ezenkívül azt erőssitem másodszór: hogy ott, a’ hol a’ Vallásban lágymelegek, az erkölcsi Kötelességeknek nem lehet álhatatos és rendes bétőltések. A’ Caracternek nem leszsz álhatatossága, egyformasága, és a’ Virtus igen kicsiny fundamentumon álván, Szüntelen ingadozó és bizonytalan lészen; mert oly’ nagy a’ rni természetünknek a’ roszra való hajlandósága, oly’ Számosok a’ kicsapongó erkölcstelen magaviseletre vonszó késértetek, hogy az embernek erössebb kötelekre vagyon szüksége, mint a’ melyekkel ötét a’ csupa okosság tar- tóztattya. A’ helyesnek és helytelennek, érzése, a’ Becsületnek princípiuma, a’ Jó-akaró indulat,