Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

Ezen példára néztek mindgyárt első fzázadokban az üldözéseknek dühe alatt a’ Palaestinai, Asiai, Afrikai ,

ségek, mellyeket, főképp Korintusban , tsak nem mind előbb az Isteneknek felajánltak mint sem mé- ízárfzékben, vagy piartzon áriíba botsátottak volna. A.’ paráznaságot a’ Pogányok némellykor, főképp Hotelen fzemélyekkel, tiltatlannak , némellykor pedig főképp Ünnepeken az Isteniízolgálathoz tartozó dolognak tartották, és kivált az .áldozatköveto vendégség után gyakorolták elannyira, hogy a’ Korintusiak e’ végre Venus Templomában 1000 ágyast tápláltak (IV Moy. XXV. XXXI, 16. I Kor. VI, 9—11. X, 7, 6. Athanas. adv. gent. Strabo VI, p. 272. VIII. p. 378. edi,t.j Casaub. Schnappinger (Siníeitting in beit 1 Í5. an bie Äor. §. I.). A’ mi pedig a’ megfőjtottat és a’ vért illeti, az Isten mingy árt az özönvizek után megtiltotta a’ vérrel való élést, hogy a’ gyilkosságtol elrezzentse az embereket, melly az előtt uralkodó bűn volt. Ugyanezen ókból tiltottaknak tartattak a’ megfojtottak is, mivel azokban marad a’ megaludtt vér (I Moy. IX, 4—6.). Ezt a’ parantsolatot Moyses is megújította (III Moy. Ili, 17. XVII, 10, 26, 27. V Moy XII, 23.). Jóllehet pedig hogy némeily Kerefzté- nyek sem a’ Pogányok bahonaságira, sem a’ Moyses- nek fenyítékügyelő parautsolalira nem figyelmezvén, a' méfzárfzékböl vagy piartzon vett hússal és eledellel minden aggodalom nélkül éltek, akár fel volt a’ bálványoknak ajánlva akár nem, az áldozatköveto vendégségeken is, ha valamelly Pogány harállyoktol meghívattak , úgy mint egyéb lakodalmon megjelentek, a’ vért és megfojlottat is megették: mindazonáltal a’ fzo- rulttabb lelkiüsméreliiek, kivált a’ kik Zsidókból lettek