Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

607

kai, Itáliai, az üldözéseinek meefzünése után pedig az egéfz kerefztény világból öfzvetscdültfc Piispötek Kerefztények, azokat is kik az áldozatkövetei vendégségeknél , vagy egyébként bálványoknak felajánít- tat ettek, a’ bálványozásban réfzeseknek és tifztáta- lanoknak tartották, a’ vértől és megfojtottaktol is annyira irtóztak, hogy kéfzek voltak magokat azoktól minden órán elfzakafztaai, a’ kik ezekkel való élést ízabadnak állították, Azért az Apostolok ezen Gyülekezetben ámbátor fzabadoknuk mondották Moyses tör - vénnyétói a’ kerefztény híveket: mindazonáltaUekin- tetbe vévén a’ Zsidók gyengeségét, és hogy a’ megtért - teket megkéméllyék, a’ meg nem tértteket pedig Kris- lus hitétől el ne ijefzfzék, okos egy gazdálkodásból megtiltották a' paráznaságon kívül, mellyet a’ tér- méfzetes és isteni téteinényes törvények sem engednek meg, a' bálványok ferléztetését, a’ megfojtottál , és u’ vért is.

De hogy ez a’ tilalom, a’ paráznaságon kívül, nem örökre, hanem tsak azon üdóre volt fzabva, melly az említett kéméllést kívánta, nem tsak abból ki telizik, hogy fzent Jakab tsupán tsak Moysesnek még nagy tifzteletben és tekintetben való léteiét adgya okul elő, hanem lidgy izent Pál is a’ Korintusiaknak, kik tőle valamint egyéb, úgy ezen dolog iránt is tanácsot kértek (I Kor. VII, 1,), azt írta, hogy akár ar mefzárfzekböl, akar a’ piartzrol, akár fel, akár nem ajánlttat bízvást és uyugodtt lelkiösmérettel egyék azért, mert a’ bálvány semmi, és annak feláldoztatok is semmi, ’s így ennek megevése sem ftrtéztetheti meg az embert. Hanem ha egy fzorulttab Iclkiösméretü, vagy Istkélyebb tudományú ember ebben megütközhet*.