Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

634

hanem Ieíkiösméretesen, és mint Istentől vezettettek eljárnak, azon kívül hogy minden Tifztfolytatóiknuk is örök példát adgyanak, hogy mint kell nékik is ha sonló esetekben tselekedniek, Jerusalemben három Zsinatot tartottak. Az elsőben, melly Urunknak mennybemenetele, és a’ fzent Léleknek eljövetele között való iidőre esik, Judás helyébe Mátyást tettek Apostolnak (Ap. Tsel. I, i5—26.). A’ másodikban fzent Léleknek eljövetele után hét Diakónust válafz- tottak a’ köz élelem kifzolgáltatására, és a’, magok'’ segítségére (Ap. Tsel. Ví, 1—5.). A’ harmadikban melly Urunknak 5i-clik efztendejében gyűlt öfzve , az Antioohiai híveknek kérdésére: ha kötelesek é a Kerefztények Moysesnek törvény ére , 7s azért a’ kik Pogányságból megtérnek, tartoznak-é magokat kör- nyülraetéltetni, azt végezték, hogy nem. A’ két első Zsinatnak tárgya fenyíték, a’ harmadiké pedig flitügyelo dolog volt. Mind a’ háromban nem tsak az Apostolok, hanem az allrendi'i Papok sőt világi hívek is jelen voltak nem mint Bírók, és voksolók , hanem tsak mint tanúk. Mind a’ háromban egyedül tsak az Apostolok határozólag voksoltak.

De kiváltképpen a’ harmadik példa gyanánt fzol- gál, a5 melly fzerint következendő üdökben is a’Zsinatoknak tartatni kell. Tudniillik minekutánna a’ kérdést fzorgalmatosan meghányták volna , az Apostolok , nevezetesen és legelöfzör Péter mint Elölülő meghatározottan kimondta a’ véleménnyét, és az állításának okát is hozzá adta. Réfzérc állottak Pál és Barnabás is előbefzélvén a’ nagy dolgokat, meilyeket