Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
572 ö életeknek s anyarúságával, és ajtatos gyakorlásaik" kai H* többi emberektől elkülönözve a’ mi Szerzeteseinknek fzinét mutatták volna. Az újban pedig az első bárom fzázadi üldözéseknek kegyetlensége előtt aJ pufztába és erdőkbe vonták magokat a’ Ke- refztények, a’ bol a’ társaságos életnek kellemitöl elválva kénytelenségböí is sanyaruan éltek, és az iidot bol kézi munkában, bol pedig istenes elmélkedésben , és imádságban töltötték. Megtetfzett nékik ez az élet az üldözéseknek megfzünése után is, és a’ pufztában maradtak. Sőt még több Kerefzte- nyek is követték őket réfz fzerint, mert gondolták, bogy ez a* világnak fzív és elmefzéUefztŐ zajjátol el- különözött sanyarú élet alkalmatos a* fzorosabb Isteni fzoígálatra, ajtatos gyakorlásokra, istepes olvasásokra , vigyázásokra, elmélkedésekre, egy húzomos penitenízíára, réfz fzerint bogy az előbb magyaráközött laktak, C3 azoknak neveztettek. Későbben volt közöttük bizonyos Rechab Jouadabnak attya (IV Kir. X, 15. I Kron. 11,55.), kinek maradéki vagy is Re» chabiták elhagyván Arabiát, Palestinába vonták magokat a’ hol páfztori életet viseltek (Bírák I, 17.). Nem építettek magoknak bázokat, sem bpi*t nem ittak ’s a’ t. pedig tsak az ö fzerzojöknek ’s törzsök atyoknak Jona- dabnak parantsólattyára. ÜdÖvel az Israeiitákhoz adták magokat és a’ törvényt elfogadták (Bir. IV, 11. IV Kir. X, 15,23.) Mikor Jeremias pirongatta a’ Zsidókat az Isten parantsolatinak megfzegéséért, az Ő fzófoga- datlanságokat az istenes Rechabitáknak engedelmességével tartotta öfzve, mellyböl a’ Szerzőjüknek rendelését lellyesítették (Jere. XXXV.).