Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

rázott evangyeliomi Tanátsokkal, Kristusnak, és Apostoloknak példáival megeggyezni látfzott; ’s azért Ascetáknak az az istenes, jámbor lelkű embereknek neveztettek, Tetfzett ez kivált az Egyiptombélieknek.

Ezekből támadt a’ Szerzeteseknek bárom neme: j-ör a’ kik minden Elöljáróság, és megállapított regulák nélkül tsupán tsak tetfzések fzerint éltek, és a’ napot vagy kézi munkában, vagy imádságban és egyéb Istenifzolgálatokban töltötték , és Annchore- tálnak vagy Remetéknek hivattak. Ezek kezűi nevezetessé tette magát Egyipíómban Thebai fzent Pál, ki első Remetének mondatik, 2-or A’ kik többed magokkal bizonyos regulák fzerint és Feíiyebbva- lóság alatt éltek, ?s azért Coenobitáknak, vagy közösen élőknek neveztettek. Első, ki a’ puíztában élőket társaságba tsődítette, ÍV-dik fzázadi fzent Antal és Pachomius ApÚLur volt. 5-or Voltak, a’ kik ketten hárman, néha többen is eggyütt laktak ugj^an hanem sem FellyebbValóságot, sem bizonyos meghatározott regulákat nem követtek, kiki tetfzése fzerint foglalatoskodott, és közös volt az élelmek. Ezek Remaboth nevet viseltek, de Fatökélletlenebbeknek is tartattak.

Az első és harmadak nemű Szerzetesek valami különös éfzrevételt nem kívánnak, hanem a’ második neműek, kik tulajdonképpen alkottak Szerzetet. Alig hogy elkezdte fzent Antal Őket regula alá venni, tsak hamar ellepték Thebais határit mint a’ két nemű emberekből való fzerzetes Társaságok , és fzint’ annyi Klastromokat állítottak fel, mellyek némellyütt

f> 73