Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

tökélletes aJcarfz lenni, menny el, ad ni, a mid vagyon, és hintsed lefz a? mennyben. — Ha ki után- narn akar jönni, tagadgya meg magát (Mát. XV I, 24. XIX. 12, 21.). A’ Szerzetesek legalább mind Krisfusnak ezen fzavain építik az említett három fogadásokat, bátormillyen regulákat fzabtak légven nékik a’ Szerzőik.

Némellyek azt tartják, hogy már az ó Testamentumban a’ Nazaraeusok és a’ Rechabiták *) az

—---------— Ö

*) Nazarausok (vagy elkülönöttek) a’ Zsidóknál ollyan emberek voltak, a’ kik fogadással magokat a’ közönséges élettől elvonták, és bizonyos ajtatos gyakorlásokra lekötötték. Az Isten is ezt helybenliag}Tta, és következendokben meghatározta 1-ör Minden réfzegí- , tőtől, és mi a’ fzollóböl, jön, megkellett magokat tartoztatniok (IV Moy, VI, 3. Bir. XIIJ, 4.) 2-or Xem volt fzabad megnyirniok a’ fejeket (ÍV Moy VI, .). I Kor. I 11.). 3-or A’ holttakkal való bánásból fzármazó lifztdlalaaodástol óvni kellett magokat (IV Moy. Ví, 6. 7.). 4-er Ha véletlenül megholt valaki elottök, a’ Nazarseatust újra kezdeniek (IV Moy. VI,

16.). 5-ör A’ közönségesnél sanyarúbb életre, istenes elmélkedésekre, és ájtatoskodásra kötelesek voltak (lásd Donats Auszüge über Scheuchzers Physik I. Th. 3. B. 248. S.). Ezen fogadást tehették mind a’ férj(lak mind XXI, az ofzfzonyok (IV. Moy. VI. 2.), és vágy egéfz életekre mint Sámuel (I, Kir. I, dl. 18.) Kercfzlelö fzent János (Luk. 1.15. és talán fzent Pál is (Ap. Tsel. XVIIF, 18. 24.), vagy tsak egy üdőre közönségesen 30 napra. Emezek egy efztendós báránykát ájdoztattak lel a’ fzent Sátor előtt.

Rechabítak Cyaacus Jethronak Moyses ipának maradékí voltak, magok is egy üdéig a’ Cynaeusok

kö-