Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
570 a’ Szerzetre elfzamiya, az a5 reguláknál? megtartásán kívül magát még űrök tifztaságra, önkényes fze- génységre, és alkutlan engedelmességre is leköti. A’ Szerzetnek regulái az öltözetét, foglalatosságait, és életmódgyát határozzák ; a’ tifztaság ügyelő fogadás elzárja ötett örökre a’ házasságtól; az önkényes fze- génj’ség nem engedi, hogy i idegesen bírjon valamit, ha fzinte van is közönségesen a* Szerzetnek jófzága, az alkutlan engedelmesség pedig azt kivánnya, hogy az Elöljárónak akaratiját kövesse, és magát meg- tagadgya. Szent János Evan gyei istának bizonyítása (I Ján. II, i6\) ízerint-minden rofznak taipkove a’ bujaság, fösvénység, és kevélység; azért e: három nyavalyát ugyanannyi ellenkező erköítlsel, tudniillik tifztasággal, mértékletességgel, és alázatossággal orvosolni kell. Jóllehet pedig hogy ezen erköltsö- ket minden állapotban gyakorolhatni, tartozik is vele kiki: mindazonáltal a’ kik tökélletesséere törekednek, azoknak ha ízemélyes helyezetik és vifzo- nyik megengedik , a’ tifztaságot örök nöteknséggel, és minden világi gyönyörűségnek megvetésével, a’ vüági jókkal való mértékletes élést minden birtokról való lemondással, az alázatosságot nem saját hanem más akaratijának követésével gyakorolhat- tyák; azért az említett három erköltsök Evangye- Horni Tandtsoknah neveztetnek. Úgy telizik pedig, mintha Kristus Urunk azokat akarta volna javasolni , mikor ezeket mondotta: Vatmalc férjfisdgtala- nok, a kik magokat megherelték cl mennyeknek vrfzágáért. A ki megfoghattya, fogja meg. r— Ha to~
