Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
557 a’ Tsáfzári parantSolat azt litania, hogy a’ Con- stantinopoli Pátriárkánál tudta nélkül ne fzenteltes- senek fel az Asiai, és Pontusi Püspökök, az idevaló Suffraganeusokat is mind ok kezdték fzenlelni; ’s így a’ Thraciai, Asiai, és Pontusi Megyékben a* pátriárkái törvényhatóságot már akkor jó formán magokévá tették, mikor a’ Chalcedoni Atyák (Act. í. li. i5. i5.), nem kis ellenkezetek után, kivált a’ Pápai követeknek réfzéröl azt nékik törvényesen átengedték. A’ Romai Pápák ellenkeztek ugyan ez* zel, míg a’ JV-dik Lateranomi 1215-dik efzt. tartott Conciliomban (c. 5.) ráállottak, de a’ Constan- tinopoli Püspökök azzal nem gondoltak főképp, mivel a’ Görög Tsáfzárok külömbféle kedvező törvényekkel a’ pártyokat védelmezték (Basilisc. ap. Evagr. L. III. c. 7. Zeno leg. Decernimus. C. 16. Justin. Nov. i3l. c. 2.); sőt az egéfz Anyafzentegyház elfogadta a’ Constantinopoli és Chalcedoni Zsinatnak történettárgyát azokkal eggyiitt, a’ mik a’ Constan- tinopoli Pátriárkára nézve rendeltettek. Azonban mind ezeket még kevésnek tartotta a’ Constantinopoli Pátriárkáknak nagyra vágyódása; hanem a* Romai Püspökkel mindenképpen egyenlők akartak lenni, magokat oixovuevixng (universalis, közönséges, mindenhová terjedő hatalmú) Püspököknek írták és a’ törvényhatóságokat Thracián kivül Illyricomra, meltyet aJ Pápák a’ Thessalonikai Vicariusok által magokévá akarták tenni, terjefzteni igyekeztek. A* mi az OEcumenicus titulust illeti, igaz, hogy azt nem tsak a’ Romai Pápának , mint az Anyafzentegyház fe-
