Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
522 sok magokat még Xl-dik fzázadban is Cardinalisok- nak neveztek. Vegtire V-dik Pius azt rendelte, hogy a Cardinalis tifzteletnevet a’ Romai Egyháznak Pap jain kívül viselni senki se méréfzeliye. De hihető is, hogy ez a’ nevezet a’ Romai Ek- klesiáhol terjedt a’ többi Nyugotiakba. Evaristusrol mondgyák, hogy ö rendelte volna el Romában legel oPzör a’ Plébániákat vagy Titulusokat *) mellvek- hez LelkipáTzlorok állíttattak; és hogy valamint Je- rusalemben az Apostolok, úgy Romában is ezen Pápa hét Diakónust rendelt volna, kik a’ predikál- ló Pápa mellett álljanak, példáját pedig az ö Egyházaikban követték volna a* többi Püspökök is. Meg- meg Fábiánról azt tartják, hogj^ Ő ofztotta volna el a’ várast i4 vidékre vagy környékre (regio), és minden kettőhöz egy Diakónust rendelt (incardinalt) volna, hogy az ott lévő Ispitákban a’ fzegények körül lzolgállyanak, az árváknak, özvegyeknek fzófzóllói leCardinales fuisse quoque aliarum a Romana Ecclesiarum nec tantuui Episcopalium, seu Cathedralium, sed etiam inferiorum, in quibus Sacramenta fidelibus conferenda ex officio erant. *) Cabassuti (ad Cone. Later. III. c. 5.) írja: In Ecclesia primitiva nemo promovebatur ad Ordines, quin simul adseriberetur alicujus Ecclesiae aut Monasterii ministerio , ut edicitur can. 6. Concilii Chalcedonensis, et legitur c. 1. ct 2* dist. 70. Capitulare quoque Caroli Magni lib. l..cap. 25. Nullus (ait) absolute ordinetur sine pronunciation stabilitatis loci , ad quem ordinatur. Ea Clerici ad certam Ecclesiam adseriptio dicebatur intitulatio, et ipsa Ecclesia titulus»
