Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

1-Ör Mikor a’ Romai Napnyugöti Birodalomnak hanyatlásakor még annak skelettye vagy tsont- váza iskiilömbféle vándorló Nemzetektől, úgymint Hunnosoktol, Yandalusoktol, Herulusoktol, Gothu- soktol, Görögöktől, Longobardusoktolj, Ikonoklasta Eretnekektől, üdővel Saracen nevet viselő Arabsok- tol megrendíttetett, az illyen zűrzavaros ’s nyavalyatörő kornyülállásokban nem tsak Romának, hanem egéfz Olafz Orfzágnak fzemei kiváltképpen a Pápára mint legjelesebb polgárra fiiggefztve voltak, es, az ö tekintetétől vártak könnyebbiilest, kik is midőn különös elmeügyességgel a’ köz rend és boldogság dolgában fáradoztak , lehetetlen volt magoknak a’ világi birtokban nem gyarapodniok. így p. o. hogy ne soká tartozkodgyunk Nagy fzent Leónak bátorfzívőségénél ki egyházi ruhákba öltözve ama’ világrémítö Isten ostorának Attilának eleibe ment, és ragadó ékesfzóllásával Romának feldulásátol lebe- fzéllette, tsak azt vegyük gondolóra, mikor Isau- riai Leo Ikonoklasta Görög Tsáfzár a’ képek tifzte- letét minden tartományiban, következendőképpen Olafz Orfzágnak azon réfzében ,’s így Romában is, megtiltotta, mellyet ok a’ Ravennai Exarchusok által kormányoztattak, Romának az Exarchustol függő saját Praefectusa lévén, rofz névvel vették kivált a’ Velentzeiek, és Romaiak a’ Tsáfzárnak e’- béli parantsolattyát, és tőle valamint az engedelmességet úgy az adót is megtagadták. Híjában igyekezett a’ Romaiakat az Ö Praefeclusok erofzakkal rendbe fzedni, bijában tsillapította a’ zendülést íí-dik

Ger306