Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

egyház, és a* Püspököknek eggyessége mindenkot? tsak eleve gondoskodóknak (provisorius) tekinti, és azokat ismét az ö fellyebbvaló tetfzése és hatalma fzerint vagy helybenhagyhattya vagy vegváltoztat- hattya, vagy megfzüntetheti. Jóllehet azért hogy a’ Pána minden rideg Püspöknél vagy Ekklesiánál nagyobb vagy fellyebbvaló: de megmeg a’ Pápánál is nagyobb és fellyebb való a’ Püspököknek öfzvessé- ge és az Anyafzentegyház, mellynek képét viselik a’ Püspökök ófzvesen a5 közönséges Zsinatokban, vagy a’ világon elfzélledve; Js azért ezen öfzvesség- nek akármi tekintetű és méltóságú , fzinte pápai is, engedelmeskedni tartozik, a’ mint ezt világosan magyarázzák a’ Constantiai (Sess. IY. V\), és Basi- leai (Sess. IT. XVIII.) Zsinatok. Ez az igazság leginkább az új Pápaválafztáskor fzembetünik. Vallyon kitol vefzi az új Pápa az ö Pápai hatalmát? minden bizonnyal nem a’ megholttnak tellyes hatalmából , ki magának tifztfoly tatót vagy Suecessort ki nem nevezhet, hanem a5 törvényes, vagy Kánonok fzerint való válafztásnak és felfzentelésnek alkalmatosságával az Anyafzentegyház által Jesus Kristus- tol; külömben már fzent Péternek halálával ki kellett volna annak múlnia. Mivel pedig ugyan ez történik a’ Püspökökkel is, ez annak az oka, hogy a’ püspöki törvényhozó vágj' bírói végzések nein kötelezik a’ más megyebéli híveket, mert az Anyafzentegyház a’ kults kötés oldás hatalomnak gyakorlására tsak abban a’ Megyeben adott nékik tárgyakat és alattvalókat, a’ mellynek nevére törvényeI i 2

499

s@n