Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

498

ízen (egyházra nézve, ki tsupán tsak azért, hogy e’ ti ízt ének sikeresebben megfelelhessen, megkivánhat- tya, hogy vaay ö maga ofztogassa ki az egyházi méltóságokat, vagy a’ másoktól tett kinevezéseket megerösíttse, ’s így kinek kinek tárgyat és alattvalót adgyon, a’ mellyen rendbéli és birói hatalmát iizhesse, nem pedig hogy ezt az ö hatalmának tellj ességéből vegjre.

De ezen kivül még azt is kell tudni, hogy Kri- stus Urunk a’ kults kötés oldás hatalmat, mellyel tulajdonképpen 6 maga mint valóságos, igaz örökkévaló Pap él, az ő jegyessének az Anyafzentegyháznak mint közelebb valónak (subjectum proximum) a’ Pápának pedig és a1 Püspököknek mint fzolgáinak és távolabb valóknak ( subjectum remotum) engedte (Mát. XVI, 19. XVIII, 17, 18. I Kor. III, 4—9). Amazzal élni fzokott a’ Püspököknek öfzvessége akár a’ közönséges Zsinatokban öfzvegyülve, akár pedig Anj'afzentegyház fzerte fzélledve , hanem ezen tekintetben tsak a’ mennyire vagy mind, vagy nagyobb réfze megeggyez, emezzel pedig élni fzokott minden Püspök saját megj'éjében vagy a’ particularis Zsinatokban, a’ Pápa pedig mint Pápa egéfz Anjra- fzentegykáz fzerte, a’ miért is egéfz Anyafzentegy- ház fzerte kötelező törvényeket fzabhat, sőt ha néki a’ rideg Püspököknek, vagy Zsinatoknak rendelései az eggyességgel, mellv az Anyafzentegyháznak lelke, mes nem férhetöknek tetfzenének, ezeket fel- bonthattya, és értéketlenekké teheti: de a’ Pápának illyeién tetteit vagy rendeléseit az Anj'afzentegy-