Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

440

is, mikor kerefztelnek, így mondgyák a5 Kerefztség formáját: Ke ref zielt et i k az Isten fzolgäja vagy fzol- gálója N. az Atyánál, Fiúnak , es fzent Léleknek nevében udmen. Mostanában Isten jzulgájának neveztetik az, a’ kiről közönséges a’ bír, bogy istenesen , és fzentül múlt ki a’ világból,

5. Jóllehet pedig, bogy a’ Tifztelendö, vagy is inkább Tifzteletes (venerabilis) nevezet kiilömb- féle egyházi és világi irományokban közönségesen a* Papoknak, Püspököknek, Pápáknak, világi Fejedelmeknek , Véneknek, főképp a? kik magokat vagy tudomúnnyokra, vagy jámbor életekre nézve ti feleletre méltóknak meghizony kotlák, sót még a’ lelketlen dolgoknak is, melfyeket tifzleletben keli tartani, úgymint a5 Templomoknak , íspitáknak , Törvényeknek udajdornttatik : mindazonáltal az említett Intézetnek fzokása fzerint Tifztelendö vagy Tifzteletes Isten fzólgájának hívattatik az, a’ kinek fzent- sége’ Ilire a’ rend fzerint való Püspöktől megvizsgáltatott, és annak kedvező Ítéletével eggyütt a’ fzer- tartásügyelö intézetnek Ítélete alá vettetett, és ott is jóvá hagyatott, de a’ Pápátol még nem beatifi- cáltatott.

4. As Boldog és Szent neveket k Özonségesen egy értelemben vefzi, és a’megdilsőülttekeí most az egyikkel most a1 másikkal megtifzteli a’ fzent írás, az egyházi írók , és az Anyafzentegyházis. A3 fzent írásban (1ÍI Moy. XI, 44.1 Kir. II, a. I Pét. I, i G), és az angyali énekben (Tu solus sanctus) az Isten maga, azután a’ Fiú, és a’ fzent Lélek (Dán. IX, a4. Luk. I, 55), megmegj