Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

hogy nem sokára tartandó Turonai Zsinatban fzám- lállya ötét a’ Szentek közé. Jóllehet pedig hogy erre igen hajlékony volt, de mivel sokan egyebekre nézve is hasonlóképpen unfzolíák ötét, sem eggyik sem másik akarattyát nem tellyesítette, hogy netalám hirteíenkedésböl véltsen valamit a’ jó rend, illendőség, és az igazság ellen, nyerjen pedig űdöt azoknak magok viselete’, és érdemei’ megfontolására , a’ kiknek canonisáfióját kivánnyák. Ugyan ezen Pápa Le- voviai Püspöktől egy botránkoztató történetről tu- dosíttatván, ollyan feleletet adott néki, a’ mellyben egynek , kit a’ köznép Mártírnak tartott, nyilvánvaló tifztelését a Romai Ekklesiának engedőime veikül megtiltotta. Ezolta némelly Theologusok és Püspökök vitatni kezdték, hogy a’ Szentek közé való fzámlálást vagy Canonisatiót a’ Pápa magának fenntartotta , noha az egyéb Püspökök ezután is egéfz Vlfí-dik Orbán Pápának üdéjéig kezdettől fogva gyakorlott jusokkal éltek, és nem jó fzívvel hagyták attól magokat megfofztatni. Ekkor kezdtek «’ Bea- tificatio, és Canonisatio között külömbözést tenni , az elsőn Boldogok, a’ másikon pedig Szentek közé való fzámlálást érteni. Boldogoknak tsak azon rideg Ekklesiákban , a’ mellyeknek az meg volt engedve, Szenteknek pedig egéfz Anyafzentegyház fzerte Pza- bad volt nyilvánvaló tifzteletet adni. Mivel pedig a* Püspököknek hatalma az ő megyéjeknek határin túl nem terjed , azért azoktól canonisáltattak mint Boldogok egyedin tsak az öMegyéjekben, a’ Pápától canoni409