Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
410 nisáltattak pedig mint Szentek egéfz Anyafzentegvház ízerte nyilvánvaló tifztelettel tifzteltethetok voltak*). Ezen jussal a' Pápák hol ollyan móddal mint előbb, hol pedig kivált későbben kövelkezendőképpen is éltek: a) hogy a’ kinek canonisáltatását kívánták,annak éleEzen Pápa ellen fzegezte magát mint Állpápa IV-dik Victor, ezutáu ITI-dik Paschalis, lll-dik Calliscus, és Ill-dik Innocentius kiknek Fridrik Tsáfzár (Ahenobar- blis), minthogy Sándorral pörben volt, párlyáf fogta* Midőn Paschalis Német Orfzágban a’ Tsáfzáriiál tartózkodnék, ennek és Henrik Angol királynak közbenjárására helybenhagyta, hogy Nagy Károly Tsá- fzárnak tetemi, a’ kiért mind eddig fziuP xígy mint egyéb holttért fzent Miseáldozatot bemutatni ízoktak, felemeltettessenek és canonisáltassék, a’ mi valóban sok Herlzegeknek, Orízág Naggyainak , Nemeseknek, és egyéb tömény seregnek jelenlétében Aquisgranomban. éppen Karátson napján meg is történt, és buzgó éneklések között pompás processióval nyilvánvaló tiszteletnek helyére átvitetett, Ezolta nem tsak megfzüntek érette íz. Miseáldozatot bemutatni, hanem az Aquisgra- nomin kívül némelly Német, Belga és Frantzia Ekkle- siákban is, mint egyéb Szenteket Ünneppel reá emlékeztető Misével, és egyházi Szolosmával tifztelni kezdték. Jóllehet pedig hogy nem igaz Pápának helybenhagyásával estek meg ezek , de mivel némelly Püspökök azt elfogadták, Sándor Pápának tifztfolytatói pedig nem roíízalták, azért az Ő nyilvánvaló tifztele- te még most is azon rideg Ekklesiákban divatban áll, a’ mellyekbe akkor behozódott, cs Nagy Károlynak Szentek közé való fzámlálása nem Canonisationak, ha- üeaiificationak tor tátik.
