Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

íyeken az Ünnepeik , Marty rologiumok, mellyekbon. a’ neveik, fzenvedéseknek és haláloknak neme, helye, és (ideje röviden, Passionulek, mellyekhen eze\ környülállásosan fel voltak jegyezve, és némeilv Ek- klesiákban köz épíil«lre nyilván olvastattak, valamint a’ Martyrologiumok még most is az egyházi Szolosmábari olvastatnak. Ezen tanúírások, kivé vén & Kalendariomokat, nem egy, hanem több Ekkie- siáknak Szentéiről fzóllottak, "s azért nem rideg, hanem közönséges tanúírások voltak: noha foglaía- tyokban a’ Napkeleti Patriarchátusoké és a’ Nap- nyugoti Ekklesiáké nem éppen eggyeztek meg. Hanem a’ Kalendariomok valamint a’ Dyptichák is, minthogy minden Ekklesiának tulajdon fzokásai fze- rint alkalmaztattak, és annak tulajdon Ünnepét adták elő annyira külömböztek egymástól, hogy min_ den Püspöki Megyének tulajdon Kalendarioma volt.

Jóllehet pedig hogy, a’ mik* eddig mondva vannak, kiváltképpen a7 Mártírokat illetik, mindazonáltal annak módgya fzerint a7 Confessorokrol is ugyan azt kell erteni, kiket IV-dik fzázadolta nyilvánvalóképpen tifztelik *): hanem irántok a’

Püs*) Bona Cardinalis (Rer. Liturg. L. I. c. 15. ü. 2.) írja ugyan, hogy még Vlíí-dik fzázadban is tsak I-ső »Sylvester, 1-soi Nagy Lév, J-só Nagy Gergely Pápák, és Turonai Márton Püspök fzámláltatott a’ fzentek lajstromába, és nyilvánvalóképpen tiízteltetett. Az első 335. a’ második a’ harmadik 601. a’ negyedik 402-dik eízt. múlt ki a’ világból. Azonban meglehet, hogy Bon a ezt úgy érti, hogy fsak ezen négy Con40Í