Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

377

tökéi letes tökélletcsedik , a’ hol a’ megtörött nád * mellyel az Isten éppen el nem rontott, ismét helyre áll; a’ hol a’ füstölgő kanót lángra lobbanik; a’ hol az elkezdett fzeretet tellyessé lefz, mellynek nélküle mennyorfzágot gondolni sem lehet. De a’ Peni tent zi a Szentségének is elmaradhatatlan réfze az Elégtétel, mellyet az Isten a’ megtérít, és megiga- zultt bűnöstől a’ bűnnek és örökkévaló büntetéseknek elengedése után is vagy ezen vagy a* más világon megkiván (Conc. Trid. Sess. XIV. dePoenit. cap. 5,

9. can. 12. i3. i4. Tartsd öfz. Liturg. I. R. 58. §. 1. fz. al.). Sokfzor pedig megeshet, de meg is esik, hogy az ember meghal, minekelotte az elégtételt tőkélietescn elvégezte, vagy tsak el is kezdte volna, azért az Isten igazságával nem külömben mint irgalmasságával , valamint az embernek Ínségével (indigentia) is helyesen megegyez, hogy halál után is legyen helye az Elégtételnek, és az ember a’ fogyatkozásoknak, tökélletlenségeknek, méltatlanságoknak fájdalmas érzésében mind addig< az Isten látásának sajnos óhajtásában hagyattassék meg,, mig arra a’ tökélletességrej és tifztaságra nem. jut, meliy ama’ fzent hajlékokhoz illik. Az itt lévő lelkeket pedig hogy imádsággal, böjtöléssel, alamizsnálko- dással, egyéb jóságos tselekedetekkel, kivált fzent Miseáldozattal *), inelly az igaz engefztelő vagy

tifz*) Arragoniában , Valentiában , C'ataloniaban, és Majo- ricában a’ Szerzetesek régi fzokásbol a’ halottak napján két Méset JGsoktak fzolgálni. Ezt a’ fzokast XIV-dik

Be-