Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

tifztíló áldozat az elevenelért és holttakért, segíthetni ismét a’ Hitünk ta nitty a (Conc. Ti’id. Sess. VI can. 5o. XX H. cap. 2. can. 3. XXV. Decr. de Purgat. Profess. Fid. a Pio IV. tartsd öfzve Liturg. I. R. 27. $.); sót már az ó Testamentomban is, midőn Judás a’ Zsidóknak hadivezére elmenne az Övéi~ vei, hogy a’ levágattattak testét el vinné, és az at- tyokkal helyheztetné az Ö attyok toporsóiba, találónak pedig a’ megöletfctleknek ruhája alatt a? bálványok ajándétibol, mellyekból tiltya a’ törvény a'’ Zsidókat: onnét mindeneknél nyilván lönr hogy azokért hullottak volna azok. Azokáért mindnyáján áldák az Úrnak igaz ítéletit, ki a’ titkokat kinyilatkoztatta vala. És így a’ könyörgésekre térvén, kerék, hogy a’ mi vétek lőtt vala, elfelejtetnék. Az igen erős Judás pedig inti vala a népet, hogy megtartanák magokat a bűntől. fzemek előtt látván , a’ mellyek lettek vala azoknak bűnéért, a* kik levágattattanak. Es megróván egymást tizenkét ezer gira ezüstöt külde Jerusalembe, hogy áldozat lenne a’ megholtlaknak bűnéért, jól és istenesen gondolkodván aj feltámadásról (mert, ha azokat , a3 kik elhullottak vala , nem reményiette volna feltámadni, hafzontalannak láttatnék, és héábaBenedek Pápa VI-dik Ferdinand Spanyol, és V-dik János Portugallus királynak kérésére nem tsak helybenhagyta, hanem annyira megtágitotta, hogy minden Papok, kik a’ két királynak birtokiban laknak , «zen a’ napon háromfzor misézhessenek (Lásd Tompa de sac. Christian, ritib. P. t, p. 118.).