Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

33 holott az előtt gyakrabban inagahoz botsát’otta, és a’ tanáttsával élt; de most sem merte megölni, mert a’ nép Prófétának tartotta, és nagyra bötsülte. Je­sus ezt meghallván , elhagyta Judaeát, és Galilseába vifFza indúlt; a’ fzokása ellen pedig Samarián kerefz­tíil Mivel pedig fzerették a’ nemzetségeknek régiségét, fzokásba jött, hogy ha éppen nem fogyott is ki férjfi magból a’ nemzetség; mert p. o. voltak testvérek, hanem tsak gyermek nélkül halt meg egyvalaki, ak­kor ennek özvegyét a’ legközelebb való rokon vette el, és ezen házasságból lett első gyermek a’ nemzetség lajstromában a’ megholtnak tulaj doni ttatott, mintha tőle neinzettetett volna (V. Moy. XXV, 5 —10. Mát. XXR, 23 — 30.). Illyen eset történt már Moyses üdéjében a’ Salfád leányival (IV. Moy. XXVII. XXXVI)'. Antipassal azonban másképpen volt a’ dolog; mert Fülöp testvére még élt, és ez nem volt magtalan, mert Herodiástol Aristobulusnak Antipas, és Fülöp testvérének leányától, Salome nevezetű gyermeke volt. De Antipásnak magának is élt még a’ felesége, ki Are- tásnak kofziklás Arabia’ Királlyának leánya volt, és tsak azért űzte el a’ férje, hogy Ötét megunta, Anti- pás azért a’ Törvény fzeriut (III. Moy. XVÍI1, 16.) va­lóságos házasságtörést követett el, azon kivül pedig Arelással is hadba keveredett, rnelly alkalmatossággal Machierusnevű határ-erősségben, melly Jordánon túl, a’ holtt tengeren felül mintegy'- három órányira kö- lziklás Arabia ellen volt építve (Jos. Flav, Antiquit. Lib. XVÍ1I.), tartózkodott, és Jánost is alkalmasint itt tartotta, úgy mindazonáltal, hogy a’ Tanítványinak megengedte a’ Mestereket látogatni (Mát, XI, 2.), {II. Refz­Cl

Next

/
Thumbnails
Contents