Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
34 tül vette az úttyát *), a’ hol Sikál* varasában a’ Jakob kúttya mellett megállapodván, egy aíTzonnyal be*) Mikor Salmanassar Assyriának Királlyá az Israel Orfzá- gát feldúlta, és annak lakossait Assyriaba átvitette, egynéhány Pogányt hagyott az elpufztúlt földnek nii- velésére, hanem mivel annak módgyát nem tudták , az orofzlányok annyira megfzaporodtak, hogy kénytelen volt a’ Király egy Zsidó Papot, és talán egynéhány Zsidót is víiTzaküldeni; mert az ríj lakosoknak mint pogány embereknek babonás vélekedése fzerint a’ földnek istene fzokott tifztelettel akar tifzteltetni a’ mellyhez Ók nem értik magokat. így támadt a’ Zsidó és Pogány Religióbol egy új öfzvezavartt, azon- . kivúl pedig egy kis orfzág , melly annak fó várasátol Samariának hivattatolt (IV. Kir. XVII.). ÜdÓvel mikor a’ Babiloni fogságból fzabadon haza jött Judaea- béliek a’ Jerusalemi Templomot építeni kezdték, réhst akartak abban venni a’ Samariabéliek , de amazok nem akarták Ókét befogadni; ezért olly nagy gyűlöl- ségbe estek, hogy a’ Samaritánusok fegyveresen támadták meg az építő Judaeabélieket, emezek pedig egy kézzel dolgozni, a’ másikkal magokat védelmezni kényteleníttettek, sót amazok a’ Persáknál annyira vitték a’ dolgot, hogy az építés egy üdore meg is til- tatott. Mindazonáltal későbben még segítséget is kaptak a’ Persáktol, a’ Samariabéliek pedig kénytelenek voltak magoknak a’ Garizim hegyén Templomot külön építeni (I. Esdr. IV. V.). De azért a’ gyülölség nem fzunt meg, hanem inkább megörökösödött any- nyira , hogy ha vagy a' J udaeabéliek Gulilasába, vagy a’ Galilaeabeliek Judceába mentek, Samariát, melly közöttök feküdt, a’ Jordánnak túl partyán megkerülték , egymásnak se ízállást, sem ételt italt nem adtak; azért
