Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

27§

sem borral, sem egyéb réfzegítővel*, sem bússal, sem lenből valón kívül, egyéb öltözettel, sem fürdővel, vagy egyéb testi gyönyörűséggel nem élt volna. Eusebius (L. II. c. 23.) feljegyzetté, hogy napjában igen gyakran odahaza, vagy a5 Templomban imádkozott. Flavius Jósef Zsidó (Antiq. Lib. XXXVT. c. 8.) pedig bizonyíttya, hogy ártatlan és fzent életéért közönségesen igaznak hítták.

Az Apostoloknak elofzlása után Jerusalemben maradt mint Püspök , és onnan mintegy középpontból apostoli munkásággal egéfz Palaestinába törny ül- terjefztette az Evangyeliomi világosságnak súgárit. Ez volt oka annak , hogy Pál őtet mindenkor Jerusalemben találta (Gal. I, 19. Ap. Tsel. XV, i5. XXÍ, 18). Minekutánna pedig a’ T.sáfzárra apellált, és Romába küldetett volna (Ap. Tsel. XXV, 11—13), a’ Zsidók Jakabon akarták az ö diihösségeket kitölteni, ki akkor 3o efztendőnél már tovább ült az ö püspöki izékében , azért a’ Törvényfzék előtt a’Moyses törvénnyének megfzegéséröl vádolták. Az írástudók , és Farizeusok hizelkedéssel akarták Ölet elaltatni, hogy a’ közelgetŐ Ilusvét napján befzéllye le a’ népet azokról, a’ miket Jesusrol hifz, és maga is tanított. Felvezették őtet a' Templomnak ormo- zattyára, hogy jobban hallhassák mindnyáján, és e’ fzavakkal kérdezték: Mond meg nekünk Igaz! mit tartsunk a! felfefzített Jesus Kristusrol? Jakab az Ö várakozások ellen azt felelte : Ül cé felségnek jobbján a magasságban, és ismét eljön a’ mennyek felhőjében. Ezzel legnagy obb dühösségbe ragadtatván a”

Zsi-