Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

204

is kózbeietcis vagy efzh'ózós f mediatus) kozbenja^ róknak, másképp Pártfogóknak hivattathatnak ; a’ mi Jesus Kristusnak semmi kisebbségére sem Tajik, mert a’ közbenjárások vagy pártfogások egyedid tsak Jesus Kristus érdemiből vefzi minden fo- gannltyát, és éppen azért közbenvelős. Ha pedig egyéb Szentek a’ mi közbenjáróink vagy pártfogóink lehetnek, mennyivel inkább az Urunk Annya , ki méltósággal, malaízttal, és ízentséggel az Angyalokat és Szenteket fennmúllya? Mire nézve Aquini fzent Tamás (in C. VIII. ep. ad Rom. Lect. 5. ) írja, bogy „az Isten mind egyik Szentnek állapottyá- ,, val, mell'yre válafztatik, arányos malafztot ád. „ Valamint Kristusnak felségesebb malafzl adatott azért, mert arra válafztatott, bogy az ö (embe- ,, ri) terméfzete isteni fzemélységének egységébe vi- „ tessék fel. És Ő utánna az isteni malafztnak leg- „ nagyobb tellyességével birt Maria , ki arra volt „ válafztva, hogy Kristus Annya legyen.“ Ugyanazon fzent Atya más helyen (P. TTI. q- 25. ar. 5.) írja, hogy az Isten Annyát nem tsak azon tifzte- let’el, mellyel az egyéb Szenteket, hanem nagyobbal kell tifztelni, mellvet közönségesen Hyperduliá- nak neveznek, a’ minőt sem Angyaloknak, sem Szenteknek hem adhatni.

Miképpen folyamodhatunk pedig leghelyesebben ré R. .AÍTzonynak pártfogásához, legvilágosabban adgyák elő az Anvafzentegyháznak régi imád- sági. Példa gyanánt fzolgálhat fzent Ágoston írásiból kivonlt .Antiphona (Sancta Maria succurre mise-