Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

147

érdemel, hogy a’ fájdalmas Anya bánátijában halt, és martiromságot fzenvedett, mikor látta a’ fiat fzegekkel átverve a’ kerefzten meghalni; mert az Apostolok Tselekedetinek könyvében (T. i5. i4 ) olvassuk, hogy az Urunk mennybemenetele utánvifz- fzatérvén az .Apostolok mindnyájan állhatatosak valánah egyenlő akarattal az imádságban az afz- fzony állatokkal, es Mariával a’ Jesus a anyával, és az Ö attyaßaival.

_______________ * ügjan

nihil indecens, nihil inordinatum instar impatientium foeminarum ostendens, ut non lac erans capillos , nec in terram decidens, cum ignominia Filii inexplicabilia ejus tormenta, vulnera, sanguis affluens, et su-vce inimicorum insultationes, velut gladius cor ejus p> rtrarsirent; stabat tamen, ut ait Evangelista , juxta crucem Jesu, sciebat esse voluntatem Patris, ut ista pro mundi Redemptione pateretur , atque utraque hac re se confortabat, et consolabatur, voluntate scilicet Patris, et fructu Passionis (Adrian. Meiigot in monit. Marian. P. IV. monit. 24.). Et quo magis suspici as sublimem Marine animam, in tantis doloribus, nulla in illa imbecillitas, nulli corporis motus indecori , nulla ejulantium lamenta. Tristem videbas, dejectam non videbas. Dolebaqt materni afject.us, sed decora gravitate. Lugebant materna viscera , sed integra mentis severitate. Feriebantur virginei sensus vulneribus Filii, sed imperturbato spiritu, quo adorabat divinam justitiam simul et misericordiam, quoe al- tissimo consilio destinaverant Christi dolores ad hominum redemptione n (Eppus. Castor. Tract, de «ult. Sanet. ).

K a